“Összeszorult a torka, ahogy visszaemlékezett az eszeveszett kutatásra, a félrevezető rettegésre az éjszakai erdőtől. Csak tíz éves volt, a könnyektől és a pániktól elvakult, utat tépve magának a bozót és a földi szeder közül. Órákkal később, amikor úgy tűnt, mintha az idő nem is telt volna, megtalálták őt szakadt ruháiban, a bőre tele volt karcolásokkal és vérzett, még mindig a bátyja nevét kiáltotta. És Tom sehol. Rémálmok, pszichiáterek véget nem érő sora, tanácsadók, hipnoterápia, regressziós terápia, az a levelekből álló arc és a fa az arcában, és Tom utolsó, kétségbeesett parancsa továbbra is a fülében zengett. „Fuss, Jenny, fuss!” Hét éven keresztül. Nos, most végre abbahagyta a rohanást…”
"A fák Jenny szeme láttára nyelték el a testvérét. Most, tizenhét évesen, Jenny újra abba az erdőbe látogat, ahol Tomot elragadták, hogy örök búcsút vegyen tőle. Ehelyett azonban a fák közé csalják őt, ahol furcsa és veszélyes teremtményekbe botlik, melyek fenyegetést látnak benne. Köztük van a leleményes és titokzatos Jack is, akinek megvannak a saját titkai. Jenny elhatározza, hogy megkeresi a testvérét, Jack segítségével vagy anélkül. Azonban nem olyan egyszerű eligazodni a tündérvilágban, ahol a ragyogó szépség hűtlen gonoszságot takar. Jennynek döntenie kell megváltás és önfeláldozás között – de nem csak a saját élete forog kockán."
Én és a könyv:
Tetszett a borító és érdekes volt a tartalom.
Véleményem:
Hát nem is tudom. Azt hittem jobb lesz. Érdekes volt, meg esemény dús és pörgős, de mégse tudott lenyűgözni.
A szereplők olyan semmilyenek voltak. Senkit se kedveltem meg különösebben.
Jenny tök átlagos lányka, aki mindenképpen segíteni akar a tesójának és folyton ezt szajkózza. Ami persze szép és jó, de ezen kívül sok dolgot nem tudok meg róla. Ja igen, nagyon kedves és önfeláldozó is, mert megment egy babát a haláltól….és próbálkozik, Jackel is jóba szeretne lenni. Pedig a srác milyen elutasító. stb. stb.
Jack meg…. Nem köszi. :D Nem vagyok oda az ilyen pasi karakterekért.
Az uralkodókat meg egyáltalán nem értettem. XD Ez a Mab és Titánia dolog se volt teljesen tiszta, de ezt inkább csak a figyelmetlenségemnek tudom be. :D
Puck pedig a legnormálisabb szereplő, akiről a sztori végéig nem tudná eldönteni az ember, hogy akkor most kinek az oldalán áll? :D
A szerelmi szálat is kidolgozatlannak éreztem. Nem értettem, hogy miért? O.o Miért szerette meg a csaj a srácot? Oké megmentette… De különösebb okkal nem szolgált rá.
A vége pedig, nekem túl szirupos. Lehetett volna drámaibb is. Plusz valahogy több hangsúlyt fektettem volna ebbe a befejezésbe, mert: Hahóóó! A tesója 7 év óta előkerült. Mit szóltak a szülők? Mit szólt mindenki? Hogy illeszkedik vissza? Mit mondtak az embereknek???? És hagyján, hogy ez így nincs lerendezve, de a csajszi fogja magát és ellép egyetemre. XD
Én meg mondtam magamba: okééé, végül is éljük tovább az életünket…. De hát akkor is!!!!
Ami úgy tetszett: A megalkotott tündéres világ, számomra egyedi volt.
Az is tetszett, hogy egyes részletek csak lassan bontakoztak ki. (Pl: Jackel kapcsolatban)
Szóval úgy összességében nem nyűgözött le, de egyszer jó volt.
Ami nagyon tetszett:
Hmmm... Talán a Nix-es rész.
Ami nem tetszett:
Nem voltam oda a karakterekért és a befejezéssel sem vagyok 100%-ig megelégedve.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése