Hazudósok

Tartalom:
"Egy gyönyörű és előkelő család.
Egy magánsziget.
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.
Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság.

A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye.
Olvasd el!
És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!"


Én és a könyv: 
Több barátnőm is ajánlotta és ők nagyon jó véleménnyel voltak róla.

Véleményem: 

Megmondom őszintén én úgy kezdtem neki ennek a könyvnek, hogy nekem tuti nem fog tetszeni.
Tartalom alapján nem keltette fel az érdeklődésemet.
Különösebben a borító se nyert meg magának.
Viszont a cím az nagyon tetszett.
Előtte nem olvastam értékeléseket róla, azt se tudtam szinte, hogy miről fog szólni.(Hisz a tartalomból nem nagyon derül ki.)
De őszintén mondom: Szerintem ez a könyv, akkor a legjobb ha előtte szinte semmit se tudsz róla. Mivel nem tudod, hogy mire számíts.
Amikor elkezdem kicsit furcsa volt. De nagyon hamar bele tudtam rázódni Cady stílusába.
Szerintem nagyon egyedien adta elő magát a karakter.
Az ember csak olvasta, olvasta és akkor megtörtént az, ami és az ember nem értette, hogy akkor most mi van? Miért nem írnak? Miért nem reagálnak? De amikor visszatérünk a szigetre, akkor meg mintha semmi sem történt volna.
Ráadásul Cady nem emlékszik a 15-ös nyár felére. Pedig minden akkor történt. De mi történt akkor?
Az olvasó tudni akarja! Muszáj tudnia!

Egyébként nekem kb. a 27. fejezettől megvolt a sejtésem, hogy nagyjából mi történhetett. És képzeljétek csak, igazam volt! Mert egy Sherlock veszett el bennem :P
És még így is nagyot ütött a vége.
Egyre elkeserítőbbé vált a könyv... Amikor láttuk azt a bizonyos nyarat, hogy a testvérek mit tettek. Mit vártak a szülők a gyerekeiktől. Hogy a nagypapa miket kért, hogy szórakozott a hatalmával... Hogy a látszat ellenére valakit mégse fogadtak el... Ahogy a család szépen lassan kezdett szétesni.
És, hogy ebben a nagy káoszban a gyerekek sokkal okosabbak, mint a felnőttek. Szeretik egymást és tudják, hogy tenniük kell valamit
Hisz ők a Hazudósok...
Aztán persze sírtam... És nem csak egy kicsit könnyeztem meg... Ennyire egy könyv sem siratott meg. Egy se!
Ez a regény lelkileg kissé összetör.

Lágyan kezdődik, hogy aztán összezúzzon. 

Ami nagyon tetszett: 
A vége

Ami nem tetszett: 
A könyv felnőttjei



Idézet: 
"Ő volt az az ember, aki nem bírta megjátszani a mosolyát, és mégis gyakran mosolygott."

 "A családban az öregek – anyu, a nagynénik, Papa – életcélja a szép tárgyak felhalmozása. Az nyer, akinek a legtöbb cucca van, amikor meghal.

De mit nyer? Ezt szeretném tudni."

"Nagyon kevés dolog van a világon, amin tudunk változtatni. Meg kell próbálni olyannak elfogadni a világot, amilyen."

"Olvastam valahol, hogy egy regény legfőbb feladata, hogy apró meglepetések sorozatát szolgáltassa. Én ugyanezt kapom, ha eltöltök veled egy órát."