Büszkeség és balítélet

Tartalom:
"Csodálatos lények lehettek a régi angol papkisasszonyok – egy kis faluban elásva, vénlányságra és tüdőbajra kárhoztatva hervadhatatlan regényeket tudtak írni az emberi természetről és szenvedélyekről. Jane Austen is vidéki papleány volt, mint a Brontë nővérek. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylag kis életműnek legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet. Mint Austen többi regényét, ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, pompás pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá."


Én és a könyv: 
Imádom a sorozat változatát és már régóta szerettem volna elolvasni.

Véleményem: 
Amikor megrendeltem a Halhatatlanság szabályait a Könyvmoly Képzőtől nagyon gondolkodtam, hogy mi legyen mellé a másik kötet.
Aztán megláttam, a Büszkeség és balítélet a szép új borítójával és eldőlt; Most már nem húzom tovább. Beszerzem végre, hogy a polcomon tudhassam, mert abban biztos voltam, hogy tetszeni fog és nem lövök mellé vele.
Nem hinném, hogy képes leszek elfogulatlanul nyilatkozni.
Inkább olyan leszek, mint egy rajongó csitri. :D
A filmeket már ezerszer láttam és még magam is mindig megdöbbenek, hogy hatalmas imádatom ellenére egészen eddig a könyvet nem olvastam.
Pedig egyszerűen csodálatos és tényleg időtálló sztori, ami nem csak a romantikáról szól- sokkal több minden rejlik benne annál.
Na, persze nem feledkezhetünk meg a romantikáról sem, amely édes kis mederben folyik és átszövi az egész történetet.
Annyira imádtam belső gondolatokat olvasni, melyeket a filmből nem tudhattam meg és csak még inkább a szívembe zártam Darcy-t és Lizzy-t.
Nem egyszer fülig-érő mosollyal az arcomon sóhajtottam és a mellkasomhoz öleltem könyvet – főleg végén.
Viszont azok, akik már a filmben is ellenszenvesek voltak, csak még inkább azok lettek.
Szerintem Lydia a legrosszabb, mert buta, szeleburdi stb. De a drága mama sem áll messze tőle.(Nem csoda, hogy Lydia a kedvence… A jellemében leginkább ő hasonlít rá.)
Biztos, hogy még sokszor előfogom venni ezt a könyvet.
Örülök, hogy végre beszereztem :)
Ui: Legszívesebben a könyv háromnegyedét ki idézetezgettem volna magamnak, mert annyi a jó gondolat benne. *-*

Ami nagyon tetszett: 
Úgy összességében

Ami nem tetszett: 
Hát Lydia és Mrs. Bennet jelleme. Meg persze Wickham karakteréért sem vagyok oda, de az említett két hölgy ellenszenvesebb számomra. :D

Idézet:
"– Az beszél többet, aki kevesebbet érez."

"Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom."

"A büszkeség inkább azzal függ össze, hogy mi a véleményünk önmagunkról, a hiúság azzal, hogy milyen legyen rólunk mások véleménye."

"Kevés embert szeretek igazán, még kevesebbről van jó véleményem. Minél jobban megismerem a világot, annál elégedetlenebb vagyok vele."

"– De az emberek annyira változnak, hogy mindig van valami felfedezni való újdonság bennük."